Szerző: Barabás Botond | ImportExport.hu

Az ITRI hsinchui központjában tett látogatásunk után elmondhatjuk: nehéz egyetlen szóval meghatározni, pontosan milyen intézményben járunk. Nem egyetem, nem vállalat, és nem is hagyományos kutatóintézet. Talán éppen ez a lényeg.

Az ITRI feladata nem ér véget azzal, hogy megszületik egy tudományos vagy technológiai eredmény. Az alkalmazott kutatás és az ipar között dolgozik: azon a területen, ahol egy ígéretes ötletből működő technológiának, majd lehetőség szerint gazdaságilag hasznosítható megoldásnak kell születnie.

A szeptemberi látogatás során az intézet munkatársai végigvezettek bennünket az ITRI történetén és több jelenlegi fejlesztési területén. A fogadás nyitottsága önmagában is figyelemre méltó volt, nemcsak az eredményeiket mutatták meg, hanem azt a gondolkodásmódot is, amely az intézet működését meghatározza. Hamar kiderült, hogy az ITRI története részben Tajvan ipari átalakulásának története is.

Egy reggeli, egy szilíciumszelet és egy iparág születése

Az ITRI-t 1973-ban alapították. Az intézet jelenlegi hivatalos bemutatkozása szerint több mint 6500 munkatársat foglalkoztat, és küldetése, hogy technológiai kutatás-fejlesztéssel segítse az ipar fejlődését, gazdasági értéket teremtsen és társadalmi hasznot hozzon létre.

A helyszíni történeti bemutató egyik legemlékezetesebb állomása egy látszólag hétköznapi eseményt örökít meg. 1974-ben hét szakember és döntéshozó találkozott egy reggelizőhelyen, hogy arról beszéljenek, miként lehetne Tajvan akkori, nagyrészt munkaintenzív iparát magasabb technológiai szintre emelni. A kiállítás ezt a pillanatot egy körülbelül 7,6 centiméter átmérőjű szilíciumszelettel kapcsolja össze, a résztvevők az integrált áramkörökben látták a fejlődés egyik lehetséges irányát.

Utólag könnyű ezt szükségszerű fejlődésnek látni. Akkor azonban stratégiai döntés volt. 1976-ban az ITRI technológiatranszfer-megállapodást kötött az amerikai RCA-val az integrált áramkörök gyártási tudásának átvételére. Tajvani mérnökök utaztak az Egyesült Államokba képzésekre, majd 1977-ben elkészült az ITRI integráltáramkör-demonstrációs üzeme. A megszerzett tudást nem tartották az intézet falain belül: 1980-ban az ITRI-ből vált ki az UMC (United Microelectronics Corporation), 1987-ben pedig a TSMC (Taiwan Semiconductor Manufacturing Company).

A TSMC létrejötte azért is meghatározó, mert a vállalat a tisztán szerződéses félvezetőgyártásra épülő modellt tette üzleti alapelvvé. Ennek lényege, hogy a chipet tervező vállalatnak nem kell saját, rendkívül tőkeigényes gyárat építenie; a gyártást erre szakosodott partnerre bízhatja. Ez a munkamegosztás később Tajvan félvezetőipari ökoszisztémájának egyik alapjává vált.

Ez a történet egyben az ITRI működésének egyik alapelvét is megmutatja: nem feltétlenül az a cél, hogy egy technológiát az intézet tartson meg magának. Az érték akkor válik kézzelfoghatóvá, amikor az ipar képes használni, továbbfejleszteni és piacra vinni.

A kutatás és a piac közötti rés áthidalása

Az ITRI az ImportExport.hu kérdéseire adott írásos válaszaiban saját szerepét hídként írta le a tudományos kutatás és az ipari alkalmazás között. Különösen arra a szakaszra összpontosít, amikor egy ígéretes kutatási eredményből már működő, bemutatható és ipari környezetben is vizsgálható technológiát kell létrehozni.

Ezt a fejlesztési érettséget nemzetközileg gyakran TRL-lel, vagyis Technology Readiness Levellel (technológiai érettségi szinttel) írják le. Az ITRI elsősorban a 3–6. szintek közötti tartományban dolgozik, a kísérleti igazolástól a prototípuson át addig, amíg a technológia már releváns környezetben is kipróbálható. Ez az innováció egyik legkockázatosabb szakasza. A kutatási eredmény már megszületett, de az üzleti hasznosíthatóság még nem bizonyított, ezért a vállalatok számára a beruházás kockázata magas.

Az ITRI ebben a résben prototípusokkal, kísérleti rendszerekkel, teszteléssel, validációval és mérnöki fejlesztéssel csökkenti a technológiai és üzleti bizonytalanságot. A piacra vezető út része lehet a közös kutatás-fejlesztés, a technológia átadása, a licencelés, a vállalati tesztelés, az inkubáció vagy akár új vállalkozás létrehozása is.

A modell méretét jól érzékeltetik a 2024-es adatok. Az ITRI abban az évben 726 szabadalmat kapott, összesen 15 512 érvényes szabadalommal rendelkezett, és 679 technológiaátadással segített a vállalatokat.

A számok mögött azonban van egy fontosabb összefüggés. A látogatás során erősen érzékelhető volt, milyen nagy jelentőséget tulajdonítanak a szervezeten belüli tudásmegosztásnak. A különböző kutatási területek nem elszigetelt szigetekként működnek: az egyik fejlesztés eredménye egy másik technológia építőelemévé válhat. Ezzel párhuzamosan komoly figyelmet fordítanak a szabadalmakra, a tulajdonjogokra és általában a szellemi tulajdon védelmére.

Az ITRI írásos válaszában ugyanezt az együttműködő, több tudományterületet összekapcsoló működést emelte ki. Egy szervezeten belül találkozik többek között a félvezető-technológia, az információs és kommunikációs technológia, a gépészet, a fejlett anyagok, az orvosbiológia és a zöldenergia. Ez lehetővé teszi, hogy ne csupán egy-egy részproblémára, hanem összetett ipari feladatokra keressenek megoldást.

Nem egyetlen jövőtechnológiát fejlesztenek, hanem rendszert építenek köréjük

Talán ez volt a látogatás egyik legfontosabb tanulsága. Az ITRI bemutatóterében egymást követik a félvezetőipar, az intelligens gyártás, a gépipar, a fejlett anyagok, az egészségügyi technológiák, az energetika, a robotika és a pilóta nélküli rendszerek fejlesztései. Első pillantásra ezek különálló területeknek tűnhetnek. A működési logika azonban éppen az összekapcsolásukra épül.

Egy új anyagtechnológia felhasználható közlekedési eszközben. A precíziós gyártástechnológia támogathatja az elektromos járművek alkatrészeinek előállítását. A mesterséges intelligencia összekapcsolható robotikával, gyártásautomatizálással vagy önállóan működő rendszerekkel. Egy energetikai fejlesztés pedig más technológiák működésének válhat alapjává.

Az ITRI jelenlegi stratégiai kutatási területei is ezt a szemléletet tükrözik. Az intézet az okos életvitel, az egészség, a fenntartható környezet és a társadalmi ellenálló képesség területeire összpontosít, ezeket pedig olyan alaptechnológiákkal támogatja, mint a mesterséges intelligencia, a félvezetők, a kommunikáció vagy más digitális megoldások.

Európából nézve könnyű Tajvan technológiai sikerét a TSMC-re vagy általában a félvezetőgyártásra egyszerűsíteni. A hsinchui látogatás után azonban ennél érdekesebb kép rajzolódik ki. Az ITRI több mint öt évtizede nem csupán kutatási eredményeket hoz létre, hanem vállalatokat segít elindítani, technológiákat ad át az iparnak, mérnöki tudást épít, szellemi tulajdont hoz létre, és kapcsolatot teremt a kutatás és a vállalati alkalmazás között.

A tajvani modell természetesen nem másolható át egy az egyben Európába vagy Magyarországra. Más az iparszerkezet, a történelmi háttér, a gazdaságpolitika és a technológiai ökoszisztéma. A mögötte álló kérdések azonban számunkra is ismerősek: mi történik egy jó ötlettel azután, hogy megszületett? Van-e intézmény, tőke, mérnöki kapacitás és ipari partner, amely képes továbbvinni? Ki vállalja a kockázatot akkor, amikor a technológia már több egy kutatási eredménynél, de még nem eladható termék?

Az ITRI több mint öt évtizedes működése nem azért érdekes, mert minden ország számára kész receptet ad. Hanem azért, mert Tajvan ezeket a kérdéseket rendszerszinten kezdte el megválaszolni.

És talán ez volt a hsinchui látogatás legfontosabb tanulsága is. Nem egyetlen látványos találmányt hoztunk magunkkal emlékként, hanem annak felismerését, hogy az innováció önmagában még nem versenyképesség. Ahhoz olyan rendszer is kell, amely képes az ötletet eljuttatni a kutatólabortól a világpiacig.

Folytatás: Az ImportExport.hu az ITRI hsinchui látogatásához kapcsolódóan írásos interjút is készített az intézettel. A következő részben azt vizsgáljuk meg, hogyan dolgozik együtt az ITRI külföldi vállalatokkal és kutatóintézetekkel, milyen lehetőségeket lát Európában, és milyen kapcsolódási pontokat azonosít Magyarország és Közép-Kelet-Európa számára.